Elgondolkoztál már azon, hogy miért panaszkodnak ennyit az emberek? Létezhet a bölcs elégedetlenség, amikor valaki jobbat szeretne és hajlandó tenni is érte?

Ha megnézzük az ország elégedettségi szintjét az sokkal rosszabb képet fest, mint amit a gazdasági helyzet önmagában indokolna. Magyarország a 196 országból a 43-ik helyen áll fejlettsége szempontjából, amivel a kifejezetten fejlett országok közé tartozik. Ha pedig azt vizsgáljuk, hogy mennyire érzik magukat elégedettnek az állampolgárok, akkor rájövünk, hogy egyáltalán nincs összhangban a két dolog.

Az egyik ilyen mutató egyenesen a 107-ik helyre sorol minket. Megdöbbentő volna, ha Gambia, Banglades és Kongó lakói is elégedettebbek lennének nálunk. Beszúrok pár képet az alábbi országokból csak, hogy lássuk miről is van szó.

Persze nem mindegyik felmérés mutat ekkora elégedetlenséget. Eszerint az oldal szerint például a 74-ik ország vagyunk boldogság szempontjából. Itt viszont a 38 vizsgált ország közül a 35-ikek lettünk csak.

A MÁV már hirtelen nem is olyan rossz?

Országok elégedettségét felmérni finoman szólva is nehézkes, hiszen szubjektív, hogy kinek mire van szüksége a megelégedettséghez. De szerintem abban megegyezhetünk, hogy magasabbak az elvárásaink a mostani helyzetünknél. Ha valaki nem hisz az ilyen felmérésekben, mert megfoghatatlanok és nem tükrözik a valóságot, azt nem tudom emiatt hibáztatni. Csak arra kérem, hogy egy közösségben kérdezze meg, hogy a tagok elégedettek-e az ország általános állapotával. Ajánlok egy kényelmes széket és valami rágcsálnivalót előkészíteni, mert hosszú lesz a válasz.

Egyébként sok más népre jellemző, hogy nem egyezik a megelégedettsége és a gazdaság állapota. Talán a fejlett országok annyira kívánják a legfejlettebbek életszínvonalát, hogy ha valami nem éri el azt a szintet az már nem is jó?

Mivel egész országokról beszélünk nem valószínű, hogy egyetlen ok lenne csak. Ha a fenti tanácsomat megfogadta valaki és végighallgatta a válaszokat arra, hogy mivel nem elégedettek az emberek, akkor valószínűleg szintén elég sokszínű feleleteket kapott. Van, aki a fizetést keveselli és van, aki az oktatási rendszert reformálná meg. Egy másik szerint csak a migránskrízis ne lenne, koncentrálhatnánk saját problémáinkra. Valaki szívfájdalma Trianon, valakié pedig pont az, hogy nem tudunk felejteni.

Leírhatnám a saját véleményem erről, de az még mindig csak egy nézet lenne, valószínűleg elég távol a valós igazságról. Annyit ellenben tudok, hogy a problémák megoldásának első lépése mindig az, hogy beismerjük őszintén magunknak, hogy valami nem helyes, változtatást igényel. Azt mondják, hogy panaszkodni könnyű, de mégiscsak félre kell tenni hozzá a fölényeskedést és be kell vallani, hogy az eddigi utunk nem volt a legjobb. Úgy néz ki ezen beismerésen az emberek jelentős része már túlesett. Elég kevés honfitársunk van véleményem szerint, aki még nem tette le az önhittség hamis fegyverét. Ennél többet ismerek ugyanakkor, aki nem akarja látni a hibákat és akár egy piszkos mocsár helyén is zöldellő, virágos rétet képzeltet vele az önvallomástól való félelme.

Ha már túl vagyunk az első lépésen, jöhet a második. Meggyőződésem, hogy ez a kor magyarjainak a felelősségteljes feladata. Keressük közösen mi szükségeltetik az ország felvirágoztatásához, találjuk meg mik a valós tennivalóink és ne legyünk később restek ezeknek bátran nekiállni. De mindehhez szükséges, hogy az emberek elkezdjenek érdeklődni közösségi feladataink iránt és képesek legyenek kulturált, érdemi vitára. Ezek során meghallgatják a tagok mások véleményét és úgy adják elő sajátjukat, hogy közben nem sértik meg a többieket. Jelentsen valamit az, hogy akivel beszélek a honfitársam. Próbáld ki ezt és rá fogsz jönni, hogy a legmakacsabbnak vélt emberrel is szót lehet érteni. Ha akarunk és tudunk is egymással beszélni az elhozza azokat a platformokat, ahol szívesen gyűlnek össze az emberek és ötletelnek közösen. Ha már együtt, békében diskurálunk nem lesz olyan akadály ígérem, amit a csavaros és kreatív magyar észjárás könnyűszerrel el ne söpörne az útból.

Továbbá rá fogunk jönni, hogy a legnagyobb változást magunkban kell eszközölni. Gyakorlásnak nem rossz leírni kommentben a véleményed erről.

És miért is hiszek abban, hogy képesek a magyarok erre?

Mert nap mint nap látok jóra törekvő, nyitott, cselekvőkész embereket magam körül. Akik nem csak panaszkodnak, hanem problémák gyökereit keresik és oldják meg gondjaikat közösen. Ismeretlenek elegyednek beszédbe és alakítanak ki új ismeretséget, segítik egymást. Hogy a te városodban nincs ilyen csoport? Akkor csinálj egyet TE az ismerőseiddel, majd kinövi magát a kezdeményezés! Nem lehetséges? Ismerek olyat, aki nem így gondolta. A Tudatos Fiatalok Közösségének alapítója által szervezett előadáson ezen a héten már 200 ember gyűlt össze (több már nem fért el a teremben). Lesz cikk közösségalapításról is, de ha kérdésed van tedd fel nyugodtan.

Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el likeolni és megosztani! Kattints ide a facebook oldalhoz!